De kezdek mindent szépen az elejéről.
A szombati napom pocsék volt. A hangulatom egy tízes skálán talán úgy 1 és 2 között ingadozott. Folyton rámjött a sírás, semmi, de tényleg semmi nem tudott jobb kedvre deríteni. De tudtam, hogy a vasárnap lesz a legrosszabb. És ekkor fellépek Facebookra és látom hogy a Punnany kiírta, hogy mivel Máté megbetegedett ezért a másnapi Félszigetes fellépés elmarad. Akármennyire is szomorú ha valaki beteg, de mégis megnyugvással töltött el, hogy akkor már nincs amiért szomorúnak lennem, és így a szívem sem szakad meg mert lemaradok a koncertről.
A vasárnapi nap nagyon jó volt. Anyáékkal strandoltunk és pár nap szomorkodás után végre tényleg igazán jól éreztem magam.
Ez a hét is nagyon jó volt. Minden nap találtam valami elfoglaltságot, hogy ne unjam szét az agyam. A legjobb talán mégis a csütörtök este volt. A.-val mentünk a Nosztalgiába, ahol épp N.-ék zenéltek :) Leültünk egy asztalhoz, én mint mostanában legtöbbször körtés nektárt kértem. Aztán meg odaültünk közelebb hozzájuk és végigénekeltük azokat a számokat amiket mi is ismertünk. Annyira jó volt a hangulat, legszívesebben ott maradtam volna zárásig, de mivel A.-nak 10-re hazakellett érnie ezért eljöttünk.
Eléggé elszomorít, hogy még csak két hét van hátra a nyári szünetből, de azért valamennyire mégis várom már az iskolát. Utolsó év, 12.osztály. A legszebb évnek kell lennie, hiszen annyi minden vár ránk :)
Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést rengeteg dolgot leszerettem volna írni, mégis kb fele sem került ide.
Örülök hogy újra elkezdtem, mert akármennyire is tudom, hogy még nagyon a kezdeteknél tartok az írással, és nem is tudom, hogy mennyien olvastok, de mégis öröm nekem idejönni és írni.
Remélem eltudom menteni ezt a bejegyzést, mert vacakszik a net. sziasztok :*
Rendben, követlek :)
VálaszTörlés