"...Magamat az arcommal együtt a kezembe temetem,
a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem
meglátod valamilyen úton módon még kimenekítem,
lesz rá gondom hogy felgyorsítsam megin annyira gyorsra,
hogy úgy tűnjön neked mintha egy helyben állna ez a hatalmas kék földgömb itt alattunk,
amit hogyha megyünk a lábunkkal hajtunk tovább,
ha van mit na hajtsátok ma mindenki vendég ha lekerül a festék ma mindenki vendég,
hitted volna hogy a végére pont ez a selejtes sablon marad meg,
mert amin át hogyha nézed majd a tejút a holnap a holnap a nemrég,
tovább ha van még mögötte ott az a temérdek emlék egy sincs köztük amit eléd ne tennék tovább ha van még,
ha várnál és mennél én utánad mennék utánad lennék
lennék az aki a sötétben kerget a szavadat lesi még nem sejti még hogy árnyéknak lenni igazán nem az a munka amit élvezni tudna figyel a szentemről
…a szivárgó képben a szavába vágok előre kérdem mikor jön újra áruér?
Már nem.
Hogyhogy nem unja hogy rád jár rád jár
rád jár rádjár rád jár az eszeden túlra jár rád jár rád jár rád jár rád jár mondja te magad nélkül mire mennél ki elől futnál kit kergetnél?
Magadon kívül kibe bízzál?
Kimondaná meg hogy merre induljál ki a nem te?Ki az aki tudja? Ki lehetne más ha megmondtad újra te minek állsz háttal mivel vagy szemben?
Merre van az arra? biztos nem erre.?..."ezegylink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése