Jó volt ez a pár nap. Parkban későig beszélgettünk, úgy ahogyan csak mi tudunk, és senki más nem értené, aztán másnap utazgattunk. Én közben a zenémmel a fülemben néztem az elsuhanó tájat. Kedves rokonokat látogattunk, aztán meg hazafele majdnem eltévedtünk(ez csütörtök). És mint mindig, ha nem alszok rendesen, másnap rám tör minden nyavalya. Ezért tegnap leginkább olimpiát néztem és az alvós takaróm és egy bögre kávé társaságában töltöttem a napot, közben ötpercenként ellenőriztem a telefonom a semmire várva. Igen, mert közben végig Ő járt a fejemben, a kedves mosolya és a szép üzenete, amit legszívesebben bemásolnék ide, hogy mindenki lássa, hogy most milyen boldog lehetnék, ha nem ebben az országban élnék.Mi ez már megint ?? De boldoggá tesz a tudat, hogy még léteznek ilyen emberek, és hogy majd egyszer talán én is igazán boldog lehetek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése