Jelenleg kettős érzelmeim vannak(a cím is erre utal), és nem tudom eldönteni, hogy melyik erősebb. Hihetetlenül boldog, és dühös is vagyok egyszerre. De erről később, kezdjük inkább a tegnapi nappal.
Délelőtt filmeztem, meg írtam egy levelet arckönyvön a Punnany-nak, hogy akkor hogy is van a dolog a Félszigetes fellépéssel. Aztán a nap hátralevő részében félóránként ellenőriztem még teló-ról is az üzeneteim. Kb 3-kor meglátogattak a keresztszüleim. Nagyon örültem nekik, hiszen már 4 éve nem találkoztunk. Elmentünk közösen vásárolni, utána meg kimentünk a hétvégi házukhoz. Eleinte nem akartam menni, mert már előre láttam, hogy csak unatkozni fogok, mert nem volt senki velem egykorú. Aztán anya végül meggyőzött. Bepakoltam a táskámba a Cosmopolitant és mentünk is. Kiültem a ház melletti hintára egy tál pisztáciával és az újságommal és olvasgattam :) Mikor már nem volt fény az olvasáshoz, odamentem anyáékhoz. Ők beszélgettek, nosztalgiáztak, és meg hallgattam őket, és olykor jó nagyokat nevettem apáék gyerekkori cikis sztorijain. Aztán egyszer csak láttam, hogy van egy üzenetem, először azt gondoltam, hogy valamelyik barátnőm írt, reménykedni sem mertem abban, hogy válaszoltak. Végül ez az üzenet fogadott :
hihetetlenül örültem, a boldogságtól majdnem sírni kezdtem. De sajnos ahogy az lenni szokott, ha én nagyon boldog vagyok, akkor általában valami mindig elrontja a kedvem. Ma utánajártam, hogy lehet-e venni napos belépőt a meghirdetett helyen, erre visszaírják, hogy nem, csak hetit. Hát elmehetnek a jó büdös francba. Most ott tartok, hogy fogalmam nincs, hogy honnan vegyek jegyet, és áááá ...
Remélem sikerül majd valahogy megoldani, mert nagyon szeretnék menni ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése