Szerdán korábban elengedtek a suliból. M.E.vel jöttem haza. Benéztünk a könyvesboltba. Ilyenkor mindig megfájdul a szívem, mert legszívesebben az összeset megvenném, és kibérelnék egy hatalmas teherautót,hogy hazatudjam hozni őket. Utána bementünk a könyvtárba is. Újból kivettem a Zabhegyezőt. Már másodszorra olvasom. Nem tudok betelni vele.(biztosan tetszene neked) Szinte egész délután azt olvastam, mivel vihar volt, dörgött, meg villámlott.(imádom a viharokat) Szóval megtöltöttem a bögrém félig kihűlt kávéval, és kiültem az erkélyre a könyvemmel. Imádom ezt a könyvet, lehetetlen letenni. Megaztán az idő. Kiskorom óta szeretem figyelni a villámokat, sohasem féltem a vihartól. Régen azt mondtam : ''Csak a buta kislányok félnek a vihartól''
Aztán túl sötét lett, és már nem láttam. Bejöttem filmezni, de túl álmos voltam, kis idő múlva el is aludtam. Mostanában nem bírok sokáig fennmaradni. Igazából nem is szeretek, mert olyankor túl sokat gondolkodok.
Ma reggel már úgy indultam el itthonról, hogy alig vártam, hogy jöhessek haza. Pedig tudtam, hogy úgysem úgy lesz ahogyan elképzeltem, általában túlbonyolítok mindent. Minden sokkal könnyebben ment mint gondoltam.
Magammal vittem a könyvet. Általában nem szeretek az iskolában olvasni, mert nem tudok a lényegre koncentrálni, de elakartam terelni a gondolataimat. Persze ma is úgy volt, mint máskor. Odajöttek és megkérdezték mit olvasok. Utálom ha megzavarnak olvasás közben. Szóval odajöttek, és kérdezgettek. Mintha érdekelné őket... aztán mikor elmondtam, egyet nevettek és továbbmentek, vagy hogy már ők is olvasták de nem értették, meghogy unalmas volt. SZERINTED !
Szóval legtöbb szünetet végigolvastam. A csütörtöki napok általában rém unalmasak. Zenét szoktam hallgatni, hogy túléljem. Ma sem volt különb, de a könyv megmentett.
Most meg itt ülök és írok, ahelyett, hogy tanulnék. Holnapra kívánj sok szerencsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése